Hol van a megtérülése annak, hogy a vállalat segít a dolgozóinak abban, hogy ők JÓL LEGYENEK?

26 év corporate HR és vezetői valóság és megtapasztalás után végre vettem egy nagy levegőt és végre elkezdek azzal foglalkozni az időm 100%-ban, amiben a legjobban hiszek - az EMBERBEN.

Egy fontos ÜGY miatt kezdek új utat és csatlakozom pár, megválogatott projekthez, de tudom, hogy továbbra is velem marad a STRESSZ, ami egy nagyvállalat mindennapjaiban jelen van és láthatatlanul ránk telepszik - ha akarjuk, ha nem.

A stressz tud jó is lenni (eustressz), ami hajt, pezsget minket és spannol arra, hogy egyre jobbak legyünk és hogy folyamatosan megugorjuk a saját léceinket.

De tud alattomos és bántó is lenni (distressz), ami lassan és észrevétlenül oly mértékben szívja le energiatartalékainkat, hogy már a hétvégi pihenések is kevesek ahhoz, hogy újra teljes erővel visszaállhassunk a startvonalhoz. Így amikor jön a nyári vagy a karácsonyi szabadság, sokan úgy érzik, hogy az első pár napban csak aludni szeretnének - sokat ezt is teszik - vagy pont ekkora üt ki minket egy harmatos influenza, mert eddig sikerült magunkat tartani, de itt az utolsó tartalékok is elfogynak.

Ismerős? Nekem nagyon!

Sajnos sikerült egyéb, stresszhez kapcsolódó betegségekkel is megismerkednem corporate életem során. Vezetőként megtapasztaltam, hogy kollégáim akkor tudnak igazán jól teljesíteni, ha minden sejtükkel (és persze túlzok) a munkára tudnak koncentrálni.

De nem képesek és én sem vagyok képes a munkára koncentrálni 100%-ban, ha otthon gondok vannak, ha nem aludtam ki magamat, mert egész éjjel köhögtem, vagy mert folyton csöpög az orrom, mert már ebben a téli periódusban harmadszorra fázom meg, stb.

Ez is biztos ismerős, ugye?!

Az kezdett el érdekelni, hogyan lehet megállapítani és SZÁMOKKAL IS ALÁTÁMASZTANI, hogy hogyan is vagyok, hogy vannak a kollégáim körülöttem és az, hogyan tudom magamat, vagy kollégáimat olyan JÓL TARTANI, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobbat hozzák ki magukból. Mert az egy illúzió, hogy soha nem lesz semmilyen gondunk az életben, de ha ELÉG JÓL VAGYUNK, az már elég ahhoz, hogy közösen egy kiváló munkát tegyünk le az asztalra.

Aztán meg az kezdett el foglalkoztatni, hogy ha már egyszer JÓL VANNAK az embereim, akkor hogyan lehet ezt a JÓL VAGYUNK ÁLLAPOTOT FENNTARTHATÓVÁ TENNI?

Még korábban megismerkedtem két orvossal, akik részben praktizálnak, részben kutatással foglalkoznak, részben pedig együtt segítenek cégeknél Wellbeing fejléccel ellátott, értéket adó programokat és intervenciókat végigvinni.

Már akkor is érdekelt, mit csinálnak és ők az egyik oka, hogy a corporate létet hátrahagytam, velük összebútoroztam, hogy egy PANDA névre hallgató projektet létrehozzunk.

A PANDA egy mozaikszó - Personal Assessment aNd Dashboard Analysis fedőnevet takar. Egy olyan, számokon nyugvó iránytű, mely megmutatja a vezetőknek és a HR-nek, hogyan léphet egyel közelebb egy fenntartható human erőforrás működéshez. Sok olyan dolog van benne, amit a srácok az elmúlt 12 év tapasztalatai alapján megtartottak és 2020-tól további izgalmakat is ki fogunk próbálni.

Tesszük ezt azért, hogy olyan cégeknek legyünk partnerek a fenntartható tervezésben, emberi erőforrás megtartásban, ahol számít az egyén és egy folyamatos kommunikációban, bevonódásban szeretne a vezetés maradni minden egyes kollégával.

A PANDA ehhez lehet egy hatékony támogató platform. És ez az egyik projekt, amihez én csatlakoztam, mert hiszem, hogy az az ember tud JÓL DOLGOZNI, AKI JÓL VAN!

Horváth Rita írása